Az 1703 tavaszán történt események során Esze Tamás, a tiszatavi felkelés vezetője kapcsolatot keresett II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós, akik Brezán várában tartózkodtak.
Rákóczi nagylelkűen elfogadta a felkelőket hadi népének, és 1703. május 6-án közzétette a „Brezáni kiáltványt”. Ez a kiáltvány fegyverbe szólította az ország nemes és nem nemes lakosságát, hogy harcoljanak a császári uralom ellen. Az üzenetben Rákóczi elmondta, hogy az ő személye és családja tekintélye miatt sikerült összehoznia az együtt gondolkodó emberek szándékait, és külföldi keresztény uralkodók baráti támogatását kieszközölnie. Ezzel kifejezte a külföldi segítség fontosságát és az ország jövőjét a keresztény világgal és Európával való összekapcsolódásban.
Rákóczi továbbá kinevezte Esze Tamást gyalogoshadai ezereskapitánnyá, és rábízta a felkelés előkészítését. Az átadott zászlókra a következő jelmondatok kerültek: „Cum deo pro Patria et Libertate” – vagyis „Istennel a hazáért és a szabadságért„, valamint „Iustam causam Deus non derelinquet” – azaz „Az Isten az igaz ügyet el nem hagyja„. Ezek a jelmondatok tovább erősítették a Rákóczi kiáltvány üzenetét, miszerint a magyar nemzet jövője szorosan összefonódik a keresztény világgal és Európával.
